2011. július 11.

Prológus

Prológus: Leaving the past behind our seed
Tumblr_lk3sydenh71qaf4xho1_500_large
 Serena szemszöge
(Pár hónappal ezelőtt)
 Vége. Már akkor tudtam, hogy hazudott nekem, amikor megláttam azzal a nővel a kávéházban. Azt mondta, hogy csak egy munkatársa volt, de ismertem az embereket akikkel együtt dolgozott és az a nő nem volt köztük. Megcsalt és én hülye naiv módon hittem neki. Mindent megígért amit ellehetett képzelni. Elhalmoz ruhákkal, pénzzel, bemutat a legbefolyásosabb barátainak, de ami a legjobban fájt, hogy folyamatosan azt állította nem hagy el... Soha!
Az ablakpárkánynak támaszkodva bámultam ki az utcára. A tekintettem üres , szemeim pedig párásak voltak a sírástól. Kezem az ablaküvegre tettem és éreztem ahogy a forró üveg égeti a bőrömet.  Iszonyatosan meleg, nyári nap volt. Rengeteg boldog és nevetgélő pár, nagyszülő és gyerek sétálgatott az utcán..Tudtam, hogy sohasem leszek igazán boldog. Mindenki becsap és kihasznál majd... Nem tehetek ellene semmit. Semmit az égvilágon! Halk puffanást hallottam a bejárati ajtó közeléből. Sóhajtva fordultam meg és egy egyszerű, rózsaszín mamuszkában indultam a hang irányába. 
-  A ruháid a vasalódeszkán vannak - biccentettem a szobában lévő összehajtogatott ruhakupacra, ami már pár napja ott állt érintetlenül.
Don felém fordult. Szemében egyszerre szomorúságot és sajnálatot lehetett felfedezni. Keresztbe font kézzel vártam, hogy mondjom valamit, de csak hallgatott. Némán, egy szó nélkül ment át a szobán. Cipője minden lépésénél, alig látható nyomott hagyott a fehér, nem rég kárpitozott, szőnyegen. Más helyzetben rászóltam volna, de most hagytam, hogy végezze a dolgát. Legszívesebben vissza fordítottam volna az időt. Mindent másképp csináltam volna. Talán most is boldogok lennénk. Akár mi is az a boldogság... 
-  Katerina jól van? Miért nem mesélsz egy kicsit a nőről akire lecseréltél? -  törtem meg a csendet. Próbáltam kifejezéstelen hangot megütni, de inkább hisztérikusra sikerült. Don arra sem méltatott, hogy felém forduljon, a ruháit lassan, megfontoltan pakolta a bőröndbe. Amikor megszólaltam, alább hagyott a pakolással és rám szegezte a tekintetét. 
-  Serena... Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom!  -  mondta halkan.
Nem lepett meg ez a kijelentés. Már megszoktam, hogy nekem mindenért meg kell bocsájtanom. Mindenbe bele kell törődnöm. Ezt most bármennyire is akartam. Nem ment!
- Ne mond, hogy egy anorexiás liba sokkal jobb nálam! - emeltem fel a hangom, ami minden szónál egyre hisztérikusabban hangzott.
Don nem válaszolt. Kezdtem elveszteni a fejem, mert egyszerűen nem tudom elviselni, ha nem válaszolnak. Nagy levegőt vettem. Fejemet a hideg csempének támasztottam, amely a folyosón húzódott végig. Don ötlete volt, hogy csempézzük le a falat, mert akkor az ilyen forró nyári napon lehűsíti a helyiséget. Türelmesen vártam, miközben a férfi aki iránt még mindig erős vonzalmat érzek, a szobámba pakolta a holmiját. Valahogy úgy éreztem, hogy húzza az időt. Nem maradt annyi ruha, csak pár ing és öltöny.  Minden apróságot amiket közösen vettünk, azt mind rám hagyta. Sajnálatból, hisz ő annyi képet és vázát vesz amennyit akar, én meg csak egy fővárosi, olcsó modellecske voltam a szemében. Kezdtem kellemetlenül érezni magam. Kihasználtnak és magányos lettem. Pedig annyira  jó páros lehettünk volna!  -  próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot. Semmire sem vágytam jobban, csak egy meleg habfürdőre.
-  Kész vagyok! -  Don hangja közelről csengett. Felnéztem és láttam, hogy pár lépésre mellettem áll. Fogalmam sincs mikor jött ki, de nem is érdekelt. A lényeg, hogy többet nem kell látnom. Ez az érzés nyugtatott meg leginkább. Feltápászkodtam és udvariasan kinyitottam neki az ajtót. Legszívesebben lelöktem volna a lépcsőn, de nem tettem. Hadd gyönyörködjön az új barátnő a hibátlan testében, megbabonázó barna szemében, formás fenekében, hófehér fogsorában...
- Serena, minden rendben? - kérdezte, kíváncsi tekintettel meredve rám. Megráztam a fejem. Arra lettem figyelmes, hogy folyamatosan őt bámulom.
- Viszlát! - nyögtem sóhajtva. Meg sem vártam, hogy visszaköszönjön becsuktam a bejárati ajtót. Tehetetlenül rogytam a földre. Fejem a térdemre hajtva, lassan álomba szenderedtem..

Tumblr_lik7unmcwm1qaefeto1_500_large_large

(Most) 
-  Kedves vagy, köszönöm szépen!  -  mosolyogtam a kamerásra.  
-  Egy ilyen gyönyörű és megbízható lánynak mindent.  -  mondta kedvesen és letette a kamerát az egyik kerek asztalkára, amelyen egy tucat üres, műanyag pohár hevert. Nem is értem, hogyan bírnak ennyi büdös, gőzölgő löttyöt meginni, amit az automata készítői finom és gyors kávénak hívnak. A második feltételezés ugyan igaz, de ha valakinek bejön a rohadt alma íz, akkor egészségére. Én inkább maradtam a szénsavmentes ásványvizemnél. Mostanában rengeteget dolgozom. Talán azért, mert így akarom elfelejteni Dont, vagy csak kell pénz a számlák befizetésére. Esetleg mindkettő. Ezen még eddig nem is gondolkoztam. Valószínű nem is fogok, ugyanis minden vele kapcsolatos dolgok igyekezek elfelejteni. Remélem egyszer sikerülni fog!

Santiago szemszöge
-  Igen. Biztosan így történt, ugyanis a két szememmel láttam!  -  állítottam meggyőzően.
-  Drogcsempészek voltak? Az egyiket igaz elfogtuk, de nem tud beszélni ugyanis a maffia kitépte a nyelvét.. Hogy nézett ki a másik elkövető?  -  tette fel a következő kérdéseket a rendőr. Visszagondoltam az estére amikor Hugh és én próbáltuk ellopni az orosz maffia heroin zsákmányát, hogy egy kis pénzhez jussuk, miután azt eladtuk. Ő lebukott, de én megtudtam szökni. Azt mondtam a rendőröknek, akik fél órával később érkeztek, hogy én láttam ahogy bemegy két fickó. Így próbáltam tisztázni magam. Bár tudtam, hogy a maffia főnök látott és ha még egyszer a szeme elé kerülök végez velem. Már csak pár óráig maradhatok Cambridgében. A célt már kitűztem magamnak,  Rómába utazok és talán ott is maradok. Pár perc mélázás után megköszörültem a torkom, állam pedig a kezemmel támasztottam. Pont, mint Colombo, amikor valamit tudat valakivel.
-  Ugye, ahogy már korábban is állítottam messze álltam. Onnan úgy láttam, hogy narancs színű inget és tört fehér nadrágot viselt..  -  hazudtam meggyőzően. Mindig is jó volt a fantáziám, na meg sok CSI-t is néztem.
A rendőr felállt és a gépéhez lépett.
-  Köszönjük. Leléphet!  -  utasított.
Bólintottam. Felálltam a kis fehér székről, ami az íróasztallal szemben állt. Hosszú lépésekkel szeltem át a termet és már a folyosón is voltam. Győzelmi vigyorral az arcomon hagytam el a rendőrség magas épületét. Remélve, hogy soha nem kell visszamennem. Mivel az orosz maffia nem kispályás, ezért menekülőre fogtam. Este már az Olaszországba tartó repülőn ültem. Minden sikerülni fog, hisz fantasztikus terv!  -  nyugtattam magam. A repülő ablakán bámultam kifelé, a felhőket néztem, közben azon gondolkoztam, hogy vajon ha meg kell halnom, akkor a mennyországba kerülök-e, vagy a hazug embereknek csak a pokol jut? 

6 megjegyzés:

Audrey írta...

Szia Heather:)!
Először is köszönöm a kedves szavakat, amiket "nálam hagytál":) és örülök, hogy egy új olvasót köszönthetek a személyedben:)! Kérted, hogy nézzek be és véleményezzelek, szóval most itt vagyok.
Tehát, elolvastam a prológusodat és alapjában véve tetszett, de kérlek engedj meg nekem némi építő kritikát(ha annak veszed, természetesen).
- Néha gond van az igeidők egyeztetésével. Vagy múltban írj, vagy jelenben, de a kettő együtt nem megy("A tekintetem üres , szemeim pedig párásak voltak a sírástól..." - ez sokkal jobban hangozna így: " Tekintetem üres volt, szemeim pedig párásak a sírástól..."). Hogyha egy mondatod több tagmondatból áll, lehetőleg már rögtön az első tagban "közöld", hogy milyen időben íródik.
- Néhány helyen előfordulnak helyesírási hibák, ezzel nincs semmi baj, mindenkivel megesik és egy béta könnyedén segíthet ezen( ha gondolod, én szívesen átnézem kirakásuk előtt a fejezeteidet, csak küldd el az emailemre -> blogon megtalálod(: )
- Rengeteg felkiáltó jelet használsz és gyakran halmozod a pontokat(...). Ez utóbbi nem baj, ha van OKA. A felkiáltó jelekre pedig egyszer olvastam egy hasznos tippet: 100 oldal/ 3-4 f.jel. Tényleg hasznos, nem kell mindig hangsúlyozni vele a mondandódat.
Ennyi lett volna, tényleg nem bántó szándékkal írtam bármit is! Látszik, hogy tehetséges vagy, csak még csiszolni kell az írásmódodat.
Ha lesz friss majd írok, akkor is, és tényleg szívesen átnézem a fejezetek, ha átküldöd:)!
Sok sikert a bloghoz!
Pusz,Audrey

Kata írta...

Szia!
Köszönöm, hogy hívtál és azt is, hogy követed a blogomat! :)
Én is találtam pár hibát, de szerintem ez sok mindenkinél előfordul.
A történet tetszik, bár még elég zavaros nekem, de hát ez csak a prológus, úgyhogy nem panaszkodok. :)
Mindenképpen olvasni fogom a blogodat! :)
Puszi, Kate

Névtelen írta...

Szija! Most találtam rá az oldaladra és nagyon tetszik eddig a Prológusról ítélve nagyon jó történet lesz és az első fejezet elolvasása után is ez a véleményem. Én is találtam pár helyesírási hibát, de ez még a profikkal is előfordul. Serena karaktere nagyon tetszik és sajnálom, hogy Don dobta őt. Várom a következő fejit!

Puxxx: szittyke

NaLine.♥ írta...

Szia :)

Ahogy kérted, benéztem és azt kell mondjam, el vagyok ragadtatva. A blog külseje szép és rendezett, de nem csak erről szeretnék beszélni. :D

A többiek előttem már leírták nagyjából azokat, amikre én magam is felfigyeltem. Mint például a helyesírási hibák. Nekem nincsen bétám, nálam a bevett módszer az, hogy legalább háromszor, néha többször is átolvasom szépen lassan, mielőtt kiteszem a blogra. Nekem eddig bevált, nem sok hibám van, de majd Te is belerázódsz és az a néhány is eltűnik majd hamarosan.

A történet érdekesnek ígérkezik, így a maffiás dologból ítélve kicsit hasonlít az én történetemre, ezért nagyon megtetszett. Valamint a spanyol cím... oh :$ Azzal levettél a lábamról, de komolyan!
A jövőben is olvasni foglak és köszönöm, hogy követed a blogomat! :)

U.i.: Bocsi, ha kicsit normáltalan lett a komment, én már csak ilyen dilis vagyok. :$:D

Xoxo,
NaLine

Puszmó írta...

Szia :) Kértél, olvastam, komiztam :D
Spanyol cím... awww... leakartál kenyerezni, igaz? :P Tudtad, hogy spanyol fan vagyok :D Alex Pettyfer <3 Nekem találtad ki az egész blogot, igaz? :P Ne is tagadd :D Viccet félretéve: imádom a kinézeted :) az a fejléc :P Az alapötlet is nagyon tetszik, nekem mindig is bejöttek az efféle sztorik :D Teljesen rákattantam :D Köszi, hogy szóltál :) Az írásstílusodról és a helyesírásodról nem tudok újdonságot írni, a többiek már mindent leírtak. De nem is akarok igazából :D Teljesen levettél a lábamról :P

(K)

Sophie. írta...

Szia.
Hívtál hát itt vagyok.:)
A történet tetszik, csak hát még nem sok mindent tudhattunk meg.
Az írásod is tetszik, ahogy leírtad Serena érzéseit az mesés volt.
Várom az első fejezetet.
Csók.Zsófi.
ℒℴνℯ.♥